szubjektiv

szubjektiv

Mohács 2014?

2014. november 22. - arleh

Mohács 2014?

Vajon miért is lett Magyarország olyan fontos hely, hogy a Nagytestvér pont Jóbaráttal, egy terror és bomlasztásszervező szakértővel képviselteti magát Budapesten?

Nem vitás, hogy amint egy nemzet elkezdi saját érdekeit képviselni és ellenáll a ráhelyezett fejőgépnek, nyugati gazdasági érdekeket sért. A demokrácia hiába szavatolja az önrendelkezéshez való jogot, ezzel a joggal is csak a gazdagok és erősek tudnak szabadon rendelkezni. A modern nyugati világban az úgynevezett liberális demokrácia nem más, mint elnyomó gépezet mellyel a hatalmasok élhetnek a kisebbekkel szemben. Az Orbán kormány, saját népe érdekében valamelyest korlátozta az ország kizsákmányolását és meg is van a nemzetközi felháborodás, megbélyegzés. Nem ortodox, oroszbarát, nacionalista, populista, euró szkeptikus, euro kritikus stb. mintha az Unió vagy általában a Nyugat magatartását nem érhetné kritika és kötelező lenne vakon követni a hangadók által erőltetett balliberális társadalomrombolást.

Az EU mai vezetői gyakorlatilag elvetik a kereszténységet, erkölcsöt és az ezekből adódó nemzeti kultúrák folytonosságát. Mindez arra utal, hogy a szervezet hangadóira egyik hagyományos európai nemzet identitástudata sem jellemző, sőt a nemzetek és nemzetállamok megszűntetésében érdekeltek. Ennek a célnak a megvalósításához rendelkezésükre áll úgy a nemzetközi tőke mind olyan eszközök melyekkel országok és nemzetek sorsát lehet végzetesen megpecsételni. Erre a demokratikus intézményrendszerre és szemléletre jellemző Gáti úr kijelentése miszerint a magyar kormányt meg kell gyengíteni „demokratikus vagy más módszerekkel”. (tehát e demokráciának van elfogadott alternatívája, ami nem más, mint az agresszivitás és a terror)

Itt jön képbe Jóbarát úr, aki a diverzió és káosz teremtés illetve kormányok megbuktatásának amerikai specialistája. Nem mintha a magyarországi veszteség méreteiben érzékelhető lenne, de a renitenciát és precedensteremtést hamvában kell elfojtani.

(Egyébként a kormány intézkedései következtében keletkezett profitkiesés amerikai bankokat is érzékenyen érint, ezért a pánik)

 Bár az ellenzéki pártok együttesen sem alkalmasak a nemzetpolitika megakadályozására a titkosszolgálati módszerekkel folytatott diverziós tevékenyég megtalálta azt a tömeget, amely festői hátteret szolgáltat a „Közfelháborodás napjának” és hasonló államellenes randarirozásoknak.  Ugyanis nincsenek kevesen azok, akik nem, hogy magyar identitástudattal nem rendelkeznek, de gyűlölettel viseltetnek minden iránt, ami magyar. Ez az életérzés egyébként divatcikk, sőt bizonyos körökben trendi utálni a nép – nemzeti Magyarországot.

Szó, ami szó, a magyar kormánynak nem áll a rendelkezésére sem korlátlan gazdasági háttér, sem egymillió fanatikus katona sem atombomba tehát intelligens politikai lavírozás nélkül aligha tudja kivédeni az egyre inkább ránehezedő külső nyomást. Ennek ellenére azt kell látni, hogy az Orbáni magyar politika egyenes, bátor és kihívó akár a magyar seregek Mohácsnál ahol a hadvezetés a török tüzérségi össztűz ellen rendelte el a lovasrohamot. Nem kellene folyamatosan ugyanazokat a stratégiai hibákat elkövetni. Ha rajtam múlna, a magyar politikusokat Dél Olaszországba vagy a Közel keletre küldeném továbbképzésekre, hogy megtanulják a konspiratív túlélés technikáit a nemes cél érdekében. Egy kis nemzet legyen képmutató, konspiratív és körmönfont elvégre a hatalmi játszmákban nincsen semmi demokratikus. Ezt bizonyítja a kitiltási ügy is amely a rosszhiszemű és erkölcstelen, rágalmazás és rémhírterjesztés iskolapéldája.

 

 

 

A lótetű családfája

a demokrácia és a szatír

A liberális demokrácia két egymástól idegen fogalom erőszakos párosításával létrehozott szójáték. Sarkítottabban fogalmazva, félrevezető halandzsa. Szótanilag leginkább a ló és a tetű szavaink párosításából létrejött lótetűhöz hasonlatos. Annál is inkább mert az eddigi tapasztalatok szerint a demokrácia és a liberalizmus összefonódásából sem született lótetűnél egyéb!

Bár a demokrácia és a liberalizmus fogalmának nincsen feltétlen köze egymáshoz, minden jel arra mutat, hogy a jelen kór liberalizmusa erőszakosan rátelepedett és kisajátította a demokráciára fogalmát. Annyira, hogy az a közösség amely az egyébként demokratikusan megfogalmazott elveit, erkölcsét, hagyományait a modern liberalizmus diktálta nézetekre és magatartásra nem hajlandó lecserélni, szalonképtelennek, sőt antidemokratikusnak tekintendő. Még szerencse, hogy azokba a "szalonokba" egyelőre a többség nem kívánkozik de a sajtó tudatmódosító nyomása révén vannak akik hajlamosak hinni, hogy az a helyes amit egyébként ép ésszel soha nem lehetne elfogadni.

Van értelme?

Volt idő, amikor még töprengtem az élet értelmén, de már nem teszem. Erre a kérdésre ugyanis nincs ésszerű válasz, de az is lehet, hogy a megközelítés téves. Értelmetlen a kérdés, és mint ilyen nincs rá válasz. Ez a materializmus büntetése. Az ember olyan kérdéseket feszeget melyekre nincs megnyugtató tudományos megoldás és marad az örök dilemma a megválaszolhatatlan kérdések steril boldogtalansága. De tényleg mi lehet az élet értelme abszolút értelemben? Nem az ember kulturális sallangokkal mintázott gyarló életére, hanem az életre, mint természeti jelenségre gondolok.
A tudomány mai állása szerint olyanokat mondanak, hogy az életnek köszönhető, hogy a föld olyan amilyen, hogy van légkör és élhető hőmérséklet, stb., mert állítólag ha nem lenne élet a föld a Marshoz hasonlóan egy 250 fokra felhevített kavics lenne a világűrben. Igaz vagy sem nem oldja meg a kérdést mivel arra a kérdésre, hogy az egésznek mi az értelme nem kapunk választ és kérődzhetünk tovább az emberiség egyik legősibb dilemmáján. A megoldás talán tényleg az lehet, hogy maga a kérdés értelmetlen. Gondolkodásunkat kultúrtörténetileg nagymértékben az anyagiasság határozza, meg ami ok okozati összefüggéseket hoz létre és feltételez. Minden folyamat vagy jelenség praktikusan felépített ok – okozati összefüggéseken alapszik még akkor is, ha ezek csak a képzelet világában léteznek.(lásd a vallások). Ilyen gondolatmenet alapján szinte magától érhetőik, hogy olyan alapvető és egyben elvont jelenségre, mint az élet miértje nem lehet választ kapni.
Egyébként ez az a kérdés, aminek a megfejtése körül van a materialista tudományos szemlélet és a vallás metszéspontja. Egyik sem képes egyedül kielégítő magyarázatot adni legfeljebb vélelmezik, hogy „azt hisszük” amiben ezen a ponton mindkét ellentétes gondolkodásmód egymástól függetlenül egyet ért. Tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy a görög – római és zsidó – keresztény kulturális alapoktól elvonatkoztatva az élettel kapcsolatos kérdésekre egy teljesen más szellemiségből kiindulva kaphatunk kielégítő válaszokat. Az életnek épp úgy nem lehet értelmet tulajdonítani, mint a villámnak, a meteoritoknak vagy üstökösöknek. Az élet természeti jelenség melynek, ha van is miértje oly mértékben elvont, hogy tárgyilagosan felfoghatatlan. Az élet szép, csodálatos vagy kiábrándítóan fájdalmas lehet, de olyan összefüggéssel, mint értelme vagy értelmetlensége nem rendelkezik.
rdések steril boldogtalansága. De tényleg mi lehet az élet értelme abszolút értelemben? Nem az ember kulturális sallangokkal mintázott gyarló életére, hanem az életre, mint természeti jelenségre gondolok.
A tudomány mai állása szerint olyanokat mondanak, hogy az életnek köszönhető, hogy a föld olyan amilyen, hogy van légkör és élhető hőmérséklet, stb., mert állítólag ha nem lenne élet a föld a Marshoz hasonlóan egy 250 fokra felhevített kavics lenne a világűrben. Igaz vagy sem nem oldja meg a kérdést mivel arra a kérdésre, hogy az egésznek mi az értelme nem kapunk választ és kérődzhetünk tovább az emberiség egyik legősibb dilemmáján. A megoldás talán tényleg az lehet, hogy maga a kérdés értelmetlen. Gondolkodásunkat kultúrtörténetileg nagymértékben az anyagiasság határozza, meg ami ok okozati összefüggéseket hoz létre és feltételez. Minden folyamat vagy jelenség praktikusan felépített ok – okozati összefüggéseken alapszik még akkor is, ha ezek csak a képzelet világában léteznek.(lásd a vallások). Ilyen gondolatmenet alapján szinte magától érhetőik, hogy olyan alapvető és egyben elvont jelenségre, mint az élet miértje nem lehet választ kapni.
Egyébként ez az a kérdés, aminek a megfejtése körül van a materialista tudományos szemlélet és a vallás metszéspontja. Egyik sem képes egyedül kielégítő magyarázatot adni legfeljebb vélelmezik, hogy „azt hisszük” amiben ezen a ponton mindkét ellentétes gondolkodásmód egymástól függetlenül egyet ért. Tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy a görög – római és zsidó – keresztény kulturális alapoktól elvonatkoztatva az élettel kapcsolatos kérdésekre egy teljesen más szellemiségből kiindulva kaphatunk kielégítő válaszokat. Az életnek épp úgy nem lehet értelmet tulajdonítani, mint a villámnak, a meteoritoknak vagy üstökösöknek. Az élet természeti jelenség melynek, ha van is miértje oly mértékben elvont, hogy tárgyilagosan felfoghatatlan. Az élet szép, csodálatos vagy kiábrándítóan fájdalmas lehet, de olyan összefüggéssel, mint értelme vagy értelmetlensége nem rendelkezik.

KABAROK!?

A honfoglalás kori vagy az azt követő századok közfelfogását alig ismerjük, de bizonyára sok olyan dolog veszett el, ami Európai viszonylatban egyedülálló volt, mai szóhasználattal pedig demokratikusnak nevezhető. A történelemírást és a régészetet mindig a politikai széljárás manipulálta. Így történhetett meg az, hogy a honfoglalás kori ásatási leletek közt alig esik szó a muszlim illetve zsidó vallási jelképekről pedig akadnak szép számmal. Ennek alapján megalapozottnak látszik a főrabbi azon állítása miszerint a magyar az egyedüli európai nép melynek körében őshonos zsidóság él. A vallástudomány azt is tudni véli, hogy a babiloni fogságból nem minden törzs tért vissza Kánaánba, hanem egy törsz, úgymond elveszett. Az elveszett törzs valamilyen okból Ázsia keleti sztyeppéire sodródott ahol átvette a lovas nomád életmódot. Egy alapvetően pásztornépnek ez nem jelentett megoldhatatlan kihívást. Egyes vallástörténészek szerint ők voltak a Kabarok, akik a magyar törzsszövetséghez csatlakozva részt vettek a honfoglalásban. Hogy ez valóban így történt vagy kegyes legenda azt nehéz megmondani, de az tény, hogy honfoglaló eleink feltárt sírjai közt előfordulnak izraelita sírok és az árpád házi királyok korában a pápák nem tudták elérni az izraeliták vallási alapú diszkriminációját Magyarországon. 

További transzcendens keresés

Genetikailag bizonyított tény, hogy a ma oly sikeres emberi faj fejődése korai szakában nem egyszer került a kipusztulás határára. Valahogy mégis mindig sikerült a kritikusan alacsony egyedszámot növelni, fajként nem csak megmaradni, hanem domináns fajjá válni. (az alacsony egyedszám melletti túlélés és szaporodás egyik lehetséges magyarázata az emlősök hermafrodita potenciálja mely az emberre is jellemző) Ez a szokatlan túlélési képesség olyan rendkívüli adottságokat és alkalmazkodó képességet feltételezett melyről ma csak feltételezéseink vannak. Ez a jelenség bizonyára annak az eredménye, hogy az evolúció az embert nem különös fizikai tulajdonságokkal, hanem értelemmel látta el. Tulajdonság mely nem egyszerűen védelmet nyújtott a természet erőivel szemben, hanem azok legyőzésére tette alkalmassá. Az ember tehát kritikusan alacsony egyedszám mellett, kvázi képes volt saját magát újrateremteni, megteremtve ezzel saját maga isteni mivoltát, melyet sokkal később szellemi projekcióban, istenekben, később istenben személyesített meg. Az ember a túlélési kényszertől hajtva, törzsfejlődése korai szakában elképzelhetetlen mennyiségű elementáris tudást, készséget, képességet halmozott fel. Ez a folyamat bizonyára összefügg a koponyatérfogat fokozatos növekedésével. Az ingerek feldolgozásából származó elsődleges szellemi tevékenység hozzájárult az agytérfogat növekedéséhez a megnövekedett térfogat pedig egyre bonyolultabb képességek kialakulására adott lehetőséget. Nemhiába, az antropológia az emberi evolúciót a koponya illetve agytérfogat növekedésével vezeti le. Ez a fejlődési spirál valami ahhoz hasonló, mint korunk közgazdászati gondolkodásában a növekedési kényszer. Csupán az a kérdés marad nyitott, hogy meddig lehet folytatni a növekedést, mikor fog az így felfújt buborék kipukkadni.
Az ember esetében a buborék nem pukkadt ki, legalábbis nem tudunk róla. Inkább arról beszélhetünk, hogy a buborék optimális méretét nem lépte át csupán tartalma változott. Az viszont tény, hogy az emberi faj a társadalmi és civilizációs - technikai fejlődés során számos eredeti és elementáris képességét elveszítette egyszerűen, azért mert ezeket már nem használta és kialudtak. Jó példa erre a tűzgyújtás tudománya. A természeti népek ma is képesek a barlanglakó ősember módszereivel tüzet csiholni míg a ”modern” ember már korszerű eszközeivel is kínosan. Azt pontosan tudjuk, hogy a nem használt szervek elsatnyulnak. Ugyanez vonatkozhat a képességekre és a tudásra is. Ebből adódhat az az értetlenség, amivel a piramisok vagy más annál is régebbi gigantikus építményeket vagy más emberi teljesítményt szemlélünk. Minden generáció sajátmagából indul ki és ezért nehéz megérteni a korábbi korok szellemét és teljesítményeit. A Stonehenge titka ennek illusztris példája. Az ógörög Diodórosz kora szellemének megfelelően a távoli szigeten álló gigantikus alkotást Apollón templomaként írja le. Ez után a középkortól napjainkig szinte minden szerző vagy kutató a saját korának megfelelő érdeklődés és szemléletnek megfelelően magyarázta az építmény rendeltetését. Így lett druida kultuszhely, naptemplom, áldozati hely, naptár, gyógyító zarándokhely, temetkezési hely stb. A hely kutatói az idők folyamán számtalan javaslattal álltak elő. Tény, hogy ezek mind spekulációk maradnak addig, amíg nem ismerjük a korabeli társadalom szellemét. Ahogy az is rejtély marad, hogy a kőkorszaki építők hogyan szállítottak több száz tonnás monolitokat 250 km távolságból. (Várkonyi szerint Stonehenge egyes kövei Afrikából származnak, ami még inkább megbonyolítja a rejtélyt) A mondavilág nem hagyhatta ki, hogy a kövek szállítását ne magyarázza mitikus jelenségként ergo odarepültek netán földönkívüli civilizáció szállította oda. Ha elfogadjuk, a földönkívüliek beavatkozását, felmerül a kérdés, hogy egy igen, magas technikai szinten lévő kozmikus eredetű civilizáció miért épít kőkori monolit építményt? Ez egyszerűen értelmetlen és egyben logikátlan is. A magyarázat annál is értelmetlenebb, mert a monolit építkezés i.e. 3000 – 2000 évvel a kór divatjához tartozott és földünk számos pontján, egymástól látszólag függetlenül fellelhetőek. Nehéz elhinni, hogy a földet látogató űrlényeknek ez lett volna a mániája.
A paleoasztronautika egyik legabszurdabb állítása, hogy az ember ősei keveredhettek űrlényekkel, létrehozva a modern embert illetve, hogy a tudás és tudatosságra való hajlam nem eredendő emberi adottság, hanem magasabb rendű űrlények hozzájárulásaként jött létre. Amellett, hogy ez a feltételezés a szekularizált világszemlélet tipikus példája az is megállapítható, hogy áltudományos érveket felhasználva tulajdonképpen hitet alapít és hirdet, mely lényegében csak abban különbözik a vallásos hittől, hogy nem tartalmaz sem erkölcsöt sem megváltást. Tehát a felhozott érvek közismertek. Számos olyan mitológiai emlék létezik, melyeket némi fantáziával lehet úgy értelmezni, hogy az ember égi jövevényekkel párosodott majd a jövevény vagy jövevények égi otthonukba távoztak. Ennek a fantasztikus biológiai keveredésnek a lehetőségét lelkes biológusok is megerősítették azzal a magyarázattal, hogy a természet általános biológiai formákat állít, elő melyek lehetnek hasonló kialakulási körülmények között lehetnek hasonlóak. Ezzel egyet lehet érteni. De mi a valószínűsége annak, hogy egy pár száz vagy ezer fényévnyi távolságban levő bolygón létrejött értelmes lény emberszabású? És ha mégis emberszabású mi a valószínűsége annak, hogy örökletes tulajdonságait az emberhez hasonlóan adja át? És ha abszurd folytán mindez stimmel mi a valószínűsége annak, hogy a földi emberrel biológiailag illetve genetikailag kompatibilis. Ha ezeket a zavaró kérdéseket nem tesszük fel a feltételezés izgalmas és talán hihető is. De ezeket a kérdéseket minden képen fel kell tenni és így az űrlények és az ember közti keveredésnek a lehetősége mérhetetlenül meseszerűvé, a hit világába távolodik. A roppant fejlett és értelmes űrlények és a primitív ember biológiai keveredéséhez olyan bonyolult feltételrendszerre lett volna szükség, hogy sokkal kézenfekvőbb elfogadni, hogy az ember fejlődése során megszerezte mindazokat a tulajdonságokat és képességeket melyeket ma nehéz valamilyen magasabb rendű külső beavatkozás nélkül elképzelni. Ergo úgy is lehet fogalmazni, hogy ez a feltevés logikailag az isten hitnél is naivabb.

A dilemma első sorban a megalitok építése körül alakult ki. Stonehenge, piramisok, stb. melyeket a mai, modern technikával is problematikus lenne megalkotni. Ezeket és más hasonló nehezen értelmezhető alkotásokat, lásd Nazca rajzok, állítólag magas technikával rendelkező földönkívüliek követték el. Felmerül a kérdés, hogy fejlett űrtechnológiával rendelkező kultúrának mi szüksége lehet tipikusan kőkorszaki kultikus alkotásokra? Erre a kérdésre bizonyára ugyan olyan nehéz válaszolni, mint arra, hogy a kőkorszaki ember miként tudott több száz tonnás köveket mozgatni. Logikai szempontból mégis sokkal kézenfekvőbb elfogadni, hogy a kőkori társadalmak rendelkeztek olyan, bar mai szemmel kezdetleges de hatekony technikai tudással, amely az évezredek során feledesbe merult és mivel nem ismerjük a kor szellemét és társadalmát, ezeket a technikákat sem lehet rekonstruálni. Tény, hogy a megalít építkezés korszaka nem csak Angliában vagy Egyiptomban, hanem világszerte föllelhető az viszont elég képtelen ötlet lenne, hogy egy űrtársadalom képviselői a földgolyó számos pontján kőkori megalít kultúra építésében lettek voltak érdekeltek. Annál is inkább mivel az egyetemes emberi kultúra analógiáiból kiindulva ezek nagy valószínűséggel kultikus építmények. Természetszerűen adódik a kérdés, hogy mi szüksége lehet egy távoli galaxisból származó igen magas technikai kultúrával rendelkező társadalomnak kultikus helyekre, amikor a jóval alacsonyabb fejlettségű mai emberiség nagy részének ilyenekre már nincs szüksége. Az intergalaktikus turisták feltételezett látogatásaival más problémák is vannak. Mai tudásunk szerint a lehetséges lakott bolygók, bár sok lehet, olyan messze vannak, hogy a fény sebessége mellett is egy oda vissza út akár egy emberöltőt is felölelhet. Ilyen feltételek mellett egy ilyen utazásnak csak akkor lehet értelme, ha egy arra képes és alkalmas populáció valamilyen okból honfoglalásra kényszerül. Ebben az esetben a galaktikus látogatók közismerten feltételezett sejtelmes óvatossága teljesen értelmetlen mivel rendelkeznek azokkal a technikai feltételekkel, amelyekkel birtokba vehetik a bolygónkat.

 

 

A nagy transzcendens keresés

agnosztikus vallások

Pár évtizeddel ezelőtt különösen népszerű lett Erich fon Däniken UFO elmélete.
Elképzelése szerint a múltban űrlények látogatták a földet, akiknek a prehistorikus ember rendkívüli teljesítményeit is tulajdonította. A földönkívüliek látogatásáról szóló feltételezések és érvelés valóban érdekes és újszerű volt, de igazán soha nem tudott meggyőzni és egy percig sem hittem, hogy az emberi tudás és teljesítmény földön kívüli látogatóktól származik.
Ma már tudni vélem, hogy Däniken elmélete egy bizonyos, napjaink nyugati felfogására jellemző világszemlélet terméke. Szemlélet melynek ideológiai alapja az ateizmus, a szekularizáció, mely a közösség helyett az individualizmust helyezi a gondolkodás középpontjába. A szekularizáció és korunk liberalizmusa által sújtott ember kétségbeesett transzcendens keresése.
Az emberiség minden eddigi jelentős teljesítménye a transzcendens által ihletett kollektív alkotás volt. A szekularizált és individualista szemlélet ebben az esetben sem tesz semmi egyebet, mint a transzcendenst cseréli le űrlényekre. Tehát az emberiség fejlődését és csodálatra méltó teljesítményeit kívülállók beavatkozása nélkül, az úgymond materialista szemlélet sem tudja elképzelni. A teista és ateista szemlélet között ebben az esetben az a lényegi különbség, hogy a szekularizáció a mindenható fogalmat űrlényekkel helyettesíti illetve az emberiség nem, mint teremtő erő, hanem mint az idegenek eszköze vesz részt a fejlődésben.
A társadalmi fejlődés bizonyítja, hogy az emberiség nagyszabású, maradandó teljesítményei nem az egyen, hanem a közösség, a kollektív hit és akarat műve. Az ezt ihlető és támogató isten vagy transzcendens nem idegen bolygókon terem, hanem az emberi közösség szellemi működessenek közösségi terméke.
Aki azt állítja, hogy például a régmúlt egyes építészeti vagy más teljesítményeinek megvalósításához az emberi hit, tudás és akarat nem volt elegendő az valóban nincs tisztában saját fajtája képességeivel. Az emberi képesség határainak a megítélésében tévedés lenne a mai, modern technika kiszolgáltatottságában élő ember helyzetéből kiindulni. Mindenki szembesült azzal a jelenséggel, hogy háborút, ínséget, haláltáborokat megjárt déd és nagyszüleinket a túlélés kényszere olyan teljesítményekre késztette melyekre magunkat nem tartjuk képesnek. Minél mélyebbre távolodunk a múlt homályába annál nehezebben tudjuk megérteni eleink figyelemre méltó teljesítményeit, akiknek nem állt rendelkezésére sem villamos áram, sem számítógép sem korszerű erőgépek sem gépkocsik vagy éppenséggel műholdak mégis képesek voltak külső segítség nélkül egyedülállót és utolérhetetlent alkotni. Szánalmasan naivaknak tűnnek azok az érvelések melyek egyes emberi alkotásokat űrlények művének vagy űrlények segítségével előállítottnak tulajdonítanak. Legyenek ezek a mai szemlélő számára bár milyen elképesztő és megmagyarázhatatlan tárgyi vagy szellemi alkotások a maga idejében mindennek megvolt az értelme, magyarázata és indítéka legfeljebb feledésbe merült és mai tudásunk szerint már nem értelmezhetőek. Az elmúlt korok társadalmainak és azok szellemiségének megismerése minden bizonnyal kézenfekvő magyarázattal szolgál ezek rejtélyeinek megfejtésére is.

Svédasztal

2014 szeptember 14 - én megtörténtek a svédországi választások. Svédország nemhiába módos ország, odafigyelnek, hogy ne forduljanak elő fölösleges kiadások tehát a választásokat sem aprózták el. A helyi, megyei és országos választásokat egy napon tartják. Egy költséggel és felhajtással letudják.

A választások során, a két cikluson át, 8 éve kormányzó polgári koalíció a vörös - zöld koalícióval mérte össze erejét. A politikai paletta harmadik parlamentképes partja a bevándorló ellenes, rasszistának bélyegzett "Svéd demokrata" part, mely a jobboldali szélsőséget testesíti meg.

Az éjszaka megszülettek a végleges eredmények, úgy, hogy minden kétséget kizáróan a vörösök győztek. Ez azt jelenti, hogy a szociáldemokraták a kommunistákkal és a zöldekkel alkothatnak kormányt. A boldogságuk azért nem lehet felhőtlen mert bár a jobboldali koalíciónak pár mandátummal kevesebb jut a szélsőjobboldali "Svéd demokraták" a maga 16 százalékával a harmadik legerősebb, a mérleg nyelvelve mely ha a mérsékelt jobboldal mellé áll lehetetlenné teheti a baloldali kormányzást.
Tehát annak ellenére, hogy minden bizonnyal a vörösek fogják adni a miniszterelnököt a parlamentben a jobboldal minden képen a baloldalnál nagyobb súllyal fog megjelenni ami  patthelyzetet okozhat a kormányzásban. A kormány összetételében minden esetre komoly átalakulás várható. A miniszterelnököt, aki eddig egy karizmatikus, nemzetközileg elismert jogász volt ezután egy szakmája szerint hegesztő munkás, volt lelencgyerek váltja. Ennek megfelelően lehet számítani rá, hogy a polgári kormány képzett szakpolitikusait felsőfokú végzettség nélküli munkáspolitikusok váltják. Előző vörös kormányok alatt volt mar rá példa, hogy fodrásznő volt az igazságügy miniszter. Elvileg ez nem is lenne olyan nagy baj, ha a szakképzettség nélküli politikus körülveszi magát szakképzett emberekkel és nem próbál szakmai kérdésekben dönteni. A tapasztalat azonban az, hogy a hatalmi bódulattól a legtöbben azt hiszik, hogy egyben okosak is lettek.
A szavazás menete nem kevésbé érdekes, mint a politikai végeredmény. A titkos és demokratikus szavazást úgy oldották meg, hogy a szavazó helységben, mint egy svédasztalra ki vannak rakva a pártok listás szavazólapjai, minden párt a maga 3 listájával. A helyi, regionális és országos szavazólapok. Az szavazó körbe megy, és pártszimpátia szerint szed a listákból. Egy fehéret a helyi jelöltek neveivel, egy sárgát a regionális jelöltek neveivel es egy kéket az országos jelöltek neveivel. Ezt a választékot úgy kombinálhatja, ahogy tetszik, legfeljebb a szomszédok lesik meg a partpreferenciáit. A jelölt beixelése már több diszkrécióval bír, ezt egy nemileg védett asztalnál lehet megtenni. Az után következik a szavazó azonosítása és a három leragasztott britek behelyezése a három különböző urnába a szavazóbizottság munkatársa által.

Legfrissebb hírek szerint a valamivel 31% fölött álló szocdemek nem lépnek koalícióra a bolsevikokkal, hanem csak a mérsékeltebb zöldekkel. A további koalíciós partnereket a jobboldalról várják. A  kormányzati patthelyzet így is elkerülhetetlen mivel a várhatóan 47 képviselővel a harmadik legnagyobb frakciót adó szélső jobb, akikkel egyébként szeméremből egyik oldal sem lép koalícióra, simán megbéníthatja a piros szegfűs döntéshozás munkáját.  

süti beállítások módosítása