Valamikor a hetvenes években nagy port vert a szentpétervári levéltár igazgatójának tanulmánya mely analógiák alapján bizonyította, hogy az istentagadó bolsevizmus egy vallás. A meglepő megállapítás megkerülte a földet és a maga idejében nagy szenzációt keltett. Többek között az a megállapítása volt különösen meggyőző, hogy a bolsevik ideológia befogadása a vallásokhoz hasonlóan kizárólag hit kérdése és a szervezet belső működése is a vallásokhoz hasonlóan rituális jellegű.

Ezek a megállapítások irányították rá a figyelmet a hit illetve hitetlenség pszichológiai hátterének azonosságára. Az istenhívő illetve istent tagadó ember agyaban, a hit illetve meggyözödes mint tudatallapot letrejöttekor azonos pszichikai folyamatok mennek vegbe melyek azonos szellemi funkciót latnak el. A különbség kizárólag a hit tárgyában jelentkezik, különbség, mely a tanult sztereotípiák fugvenye.

Ezek a különbségek érvényesülnek pl. az egymástól különböző ideológiák, vallások, az agnosztika vagy ateizmus, vagy egyéb meggyőződések befogadasa esetén is. Bár mennyire meglepő, a különböző meggyőződések és megnyilvánulások mögötti pszichikai folyamatok minden esetben azonosak. Ennek alapján a pszichológusok azt is állítják, hogy az ateizmus is egy polimorf vallás melynek válfajait az határozza meg, hogy a hit illetve meggyözödes targya, milyen tárgykörben nyilvánul meg. Ilyenek például az ufókba, technikai fejlődésbe, tudományosságba, individualista önmegvalósításba, szociális igazságosságba, kereskedelmi vallásokba stb. stb. vetett hit. A hit nem a naivak tulajdonsága, hanem egy igen fontos szellemi funkció melyet az emberi szellem a konkrét tapasztalások alapján illetve azok elemeiből állít elő a konkrét tapasztalásokon túli űr(ismeretlen) betöltésére. Teny, hogy az ember csak olyat tud kitalálni, aminek az építő elemei az emlékezetében jelen vannak. Tehát magától adódik a válasz a vallások illetve hit helyének és szerepének fontosságára akár a XXI vagy későbbi századokban lévén, hogy az agyműködés élettani funkciójáról van szó. A szervezett vallas szuksegesseget az indokolja, hogy az ember mint tarsas leny a feloldozast csak embertarsai között talalja meg. Az informacio agyban törtenö feldolgozasahoz es tarolasahoz ugyanis, szukseg van a kommunikaciora.

Évtizedekkel ezelőtt a materialista szemlélet azt tanította, hogy a vallások azért alakultak ki, mert a primitív ősember nem értette a természeti jelenségeket ezért félelmében természetfeletti lényeket talált ki a jelenségek magyarázatára. Ez a megközelítés roppant primitív és lebutított és csak arra utal, hogy a marxista „természettudós” sem pszichológiai sem filozófiai ismeretekkel nem rendelkezett. A transzcendensben való hit nem a villámok, árvizek, földrengések és egyéb fizikai jelenségektől való félelemmel kapcsolatos. Ezekkel a jelenségekkel az ember a gyakorlatban sikeresen megküzdött. Az egyedüli jelenség, amivel az ember nem tudott, nem tud és minden bizonnyal nem is fog tudni megküzdeni az a végzet. Az elmúlás. Az elmúlás a létezésnek a vége a megsemmisülés, állapot melyet az emberi pszichikum aligha tud tárgyilagosan kezelni. Ennek a gyakorlatilag megoldhatatlan dilemmának az enyhítésére illetve megoldására jöttek létra a vallások. Szekularizált világunkban születtek alternatív megoldások. Akinek annyi pénze van, hogy meg tudja venni az örökkévalóságot, az még életében lefagyasztatja magát, hogy majd évtizedek vagy századok múlva újra éledhessen. Akinek kevesebb pénze van, az csak részvényeket vásárol a halhatatlanságból és őssejtjeit tároltatja. Az írói fantázia évszázadokon át vándorló halhatatlanokat talált ki, akiknek a személyébe saját magukat képzelik bele. Az alternatív javaslatok tárháza mára szinte végtelen, de alapvetően mindenik csak arra tesz kísérletet, hogy egy újabb fantazmagóriával helyettesítse a korszerűtlenné vált vallásos hitet. Az istenhit hagyományos formája valóban archaikus és nehéz hitelt érdemlően megvédeni. Az alapvető kérdés azonban továbbra is megoldatlan és ez a végzet, ami minden élő és élettelen, a makro és mikrokozmosz megoldhatatlan dilemmája. Ezért van az, hogy „zuhanó repülőgépen nincs ateista” mert halál közeli állapotban a tudatalatti olyan megoldásokat is végigfuttat, melyekkel a tudat nem számol.

Ezen túlmenően az emberiség szocializációs, társadalmi, kulturális, technikai, szellemi stb. fejlődési szintje soha nem tapasztalt különbségeket mutat. Az emberi közösségek fejlődési szintje gyakorlatilag az ultramoderntől a csiszolt kőkorszakig a teljes skálát lefedi. Ugyanakkor a létezés és nemlétezés legalapvetőbb kérdéseire nincs megoldás. Nincs olyan egyértelmű válasz, amely a konkrét tapasztalati tényeken túlmenő hit nélkül segítené a pszichikumot az elmúlás tényének feldolgozásában. Az emberi pszichikum a saját elmúlását nem képes tárgyilagosan kezelni, több információra lenne szükség, de ezek az információk nem léteznek. Ezeket helyettesíti a hit. Hétköznapi jelenség, hogy amikor nem áll rendelkezésre a szukseges megoldás, információ, (pl. a hit) a hiányzó láncszem pótlására, az emberi pszichikum egy darabig vergődik majd feladja a szolgálatot és fellép az üzemzavar…