Volt idő, amikor még töprengtem az élet értelmén, de már nem teszem. Erre a kérdésre ugyanis nincs ésszerű válasz, de az is lehet, hogy a megközelítés téves. Értelmetlen a kérdés, és mint ilyen nincs rá válasz. Ez a materializmus büntetése. Az ember olyan kérdéseket feszeget melyekre nincs megnyugtató tudományos megoldás és marad az örök dilemma a megválaszolhatatlan kérdések steril boldogtalansága. De tényleg mi lehet az élet értelme abszolút értelemben? Nem az ember kulturális sallangokkal mintázott gyarló életére, hanem az életre, mint természeti jelenségre gondolok.
A tudomány mai állása szerint olyanokat mondanak, hogy az életnek köszönhető, hogy a föld olyan amilyen, hogy van légkör és élhető hőmérséklet, stb., mert állítólag ha nem lenne élet a föld a Marshoz hasonlóan egy 250 fokra felhevített kavics lenne a világűrben. Igaz vagy sem nem oldja meg a kérdést mivel arra a kérdésre, hogy az egésznek mi az értelme nem kapunk választ és kérődzhetünk tovább az emberiség egyik legősibb dilemmáján. A megoldás talán tényleg az lehet, hogy maga a kérdés értelmetlen. Gondolkodásunkat kultúrtörténetileg nagymértékben az anyagiasság határozza, meg ami ok okozati összefüggéseket hoz létre és feltételez. Minden folyamat vagy jelenség praktikusan felépített ok – okozati összefüggéseken alapszik még akkor is, ha ezek csak a képzelet világában léteznek.(lásd a vallások). Ilyen gondolatmenet alapján szinte magától érhetőik, hogy olyan alapvető és egyben elvont jelenségre, mint az élet miértje nem lehet választ kapni.
Egyébként ez az a kérdés, aminek a megfejtése körül van a materialista tudományos szemlélet és a vallás metszéspontja. Egyik sem képes egyedül kielégítő magyarázatot adni legfeljebb vélelmezik, hogy „azt hisszük” amiben ezen a ponton mindkét ellentétes gondolkodásmód egymástól függetlenül egyet ért. Tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy a görög – római és zsidó – keresztény kulturális alapoktól elvonatkoztatva az élettel kapcsolatos kérdésekre egy teljesen más szellemiségből kiindulva kaphatunk kielégítő válaszokat. Az életnek épp úgy nem lehet értelmet tulajdonítani, mint a villámnak, a meteoritoknak vagy üstökösöknek. Az élet természeti jelenség melynek, ha van is miértje oly mértékben elvont, hogy tárgyilagosan felfoghatatlan. Az élet szép, csodálatos vagy kiábrándítóan fájdalmas lehet, de olyan összefüggéssel, mint értelme vagy értelmetlensége nem rendelkezik.
rdések steril boldogtalansága. De tényleg mi lehet az élet értelme abszolút értelemben? Nem az ember kulturális sallangokkal mintázott gyarló életére, hanem az életre, mint természeti jelenségre gondolok.A tudomány mai állása szerint olyanokat mondanak, hogy az életnek köszönhető, hogy a föld olyan amilyen, hogy van légkör és élhető hőmérséklet, stb., mert állítólag ha nem lenne élet a föld a Marshoz hasonlóan egy 250 fokra felhevített kavics lenne a világűrben. Igaz vagy sem nem oldja meg a kérdést mivel arra a kérdésre, hogy az egésznek mi az értelme nem kapunk választ és kérődzhetünk tovább az emberiség egyik legősibb dilemmáján. A megoldás talán tényleg az lehet, hogy maga a kérdés értelmetlen. Gondolkodásunkat kultúrtörténetileg nagymértékben az anyagiasság határozza, meg ami ok okozati összefüggéseket hoz létre és feltételez. Minden folyamat vagy jelenség praktikusan felépített ok – okozati összefüggéseken alapszik még akkor is, ha ezek csak a képzelet világában léteznek.(lásd a vallások). Ilyen gondolatmenet alapján szinte magától érhetőik, hogy olyan alapvető és egyben elvont jelenségre, mint az élet miértje nem lehet választ kapni.
Egyébként ez az a kérdés, aminek a megfejtése körül van a materialista tudományos szemlélet és a vallás metszéspontja. Egyik sem képes egyedül kielégítő magyarázatot adni legfeljebb vélelmezik, hogy „azt hisszük” amiben ezen a ponton mindkét ellentétes gondolkodásmód egymástól függetlenül egyet ért. Tehát arra a következtetésre kell jutni, hogy a görög – római és zsidó – keresztény kulturális alapoktól elvonatkoztatva az élettel kapcsolatos kérdésekre egy teljesen más szellemiségből kiindulva kaphatunk kielégítő válaszokat. Az életnek épp úgy nem lehet értelmet tulajdonítani, mint a villámnak, a meteoritoknak vagy üstökösöknek. Az élet természeti jelenség melynek, ha van is miértje oly mértékben elvont, hogy tárgyilagosan felfoghatatlan. Az élet szép, csodálatos vagy kiábrándítóan fájdalmas lehet, de olyan összefüggéssel, mint értelme vagy értelmetlensége nem rendelkezik.
