Pár évtizeddel ezelőtt különösen népszerű lett Erich fon Däniken UFO elmélete.
Elképzelése szerint a múltban űrlények látogatták a földet, akiknek a prehistorikus ember rendkívüli teljesítményeit is tulajdonította. A földönkívüliek látogatásáról szóló feltételezések és érvelés valóban érdekes és újszerű volt, de igazán soha nem tudott meggyőzni és egy percig sem hittem, hogy az emberi tudás és teljesítmény földön kívüli látogatóktól származik.
Ma már tudni vélem, hogy Däniken elmélete egy bizonyos, napjaink nyugati felfogására jellemző világszemlélet terméke. Szemlélet melynek ideológiai alapja az ateizmus, a szekularizáció, mely a közösség helyett az individualizmust helyezi a gondolkodás középpontjába. A szekularizáció és korunk liberalizmusa által sújtott ember kétségbeesett transzcendens keresése.
Az emberiség minden eddigi jelentős teljesítménye a transzcendens által ihletett kollektív alkotás volt. A szekularizált és individualista szemlélet ebben az esetben sem tesz semmi egyebet, mint a transzcendenst cseréli le űrlényekre. Tehát az emberiség fejlődését és csodálatra méltó teljesítményeit kívülállók beavatkozása nélkül, az úgymond materialista szemlélet sem tudja elképzelni. A teista és ateista szemlélet között ebben az esetben az a lényegi különbség, hogy a szekularizáció a mindenható fogalmat űrlényekkel helyettesíti illetve az emberiség nem, mint teremtő erő, hanem mint az idegenek eszköze vesz részt a fejlődésben.
A társadalmi fejlődés bizonyítja, hogy az emberiség nagyszabású, maradandó teljesítményei nem az egyen, hanem a közösség, a kollektív hit és akarat műve. Az ezt ihlető és támogató isten vagy transzcendens nem idegen bolygókon terem, hanem az emberi közösség szellemi működessenek közösségi terméke.
Aki azt állítja, hogy például a régmúlt egyes építészeti vagy más teljesítményeinek megvalósításához az emberi hit, tudás és akarat nem volt elegendő az valóban nincs tisztában saját fajtája képességeivel. Az emberi képesség határainak a megítélésében tévedés lenne a mai, modern technika kiszolgáltatottságában élő ember helyzetéből kiindulni. Mindenki szembesült azzal a jelenséggel, hogy háborút, ínséget, haláltáborokat megjárt déd és nagyszüleinket a túlélés kényszere olyan teljesítményekre késztette melyekre magunkat nem tartjuk képesnek. Minél mélyebbre távolodunk a múlt homályába annál nehezebben tudjuk megérteni eleink figyelemre méltó teljesítményeit, akiknek nem állt rendelkezésére sem villamos áram, sem számítógép sem korszerű erőgépek sem gépkocsik vagy éppenséggel műholdak mégis képesek voltak külső segítség nélkül egyedülállót és utolérhetetlent alkotni. Szánalmasan naivaknak tűnnek azok az érvelések melyek egyes emberi alkotásokat űrlények művének vagy űrlények segítségével előállítottnak tulajdonítanak. Legyenek ezek a mai szemlélő számára bár milyen elképesztő és megmagyarázhatatlan tárgyi vagy szellemi alkotások a maga idejében mindennek megvolt az értelme, magyarázata és indítéka legfeljebb feledésbe merült és mai tudásunk szerint már nem értelmezhetőek. Az elmúlt korok társadalmainak és azok szellemiségének megismerése minden bizonnyal kézenfekvő magyarázattal szolgál ezek rejtélyeinek megfejtésére is.