Genetikailag bizonyított tény, hogy a ma oly sikeres emberi faj fejődése korai szakában nem egyszer került a kipusztulás határára. Valahogy mégis mindig sikerült a kritikusan alacsony egyedszámot növelni, fajként nem csak megmaradni, hanem domináns fajjá válni. (az alacsony egyedszám melletti túlélés és szaporodás egyik lehetséges magyarázata az emlősök hermafrodita potenciálja mely az emberre is jellemző) Ez a szokatlan túlélési képesség olyan rendkívüli adottságokat és alkalmazkodó képességet feltételezett melyről ma csak feltételezéseink vannak. Ez a jelenség bizonyára annak az eredménye, hogy az evolúció az embert nem különös fizikai tulajdonságokkal, hanem értelemmel látta el. Tulajdonság mely nem egyszerűen védelmet nyújtott a természet erőivel szemben, hanem azok legyőzésére tette alkalmassá. Az ember tehát kritikusan alacsony egyedszám mellett, kvázi képes volt saját magát újrateremteni, megteremtve ezzel saját maga isteni mivoltát, melyet sokkal később szellemi projekcióban, istenekben, később istenben személyesített meg. Az ember a túlélési kényszertől hajtva, törzsfejlődése korai szakában elképzelhetetlen mennyiségű elementáris tudást, készséget, képességet halmozott fel. Ez a folyamat bizonyára összefügg a koponyatérfogat fokozatos növekedésével. Az ingerek feldolgozásából származó elsődleges szellemi tevékenység hozzájárult az agytérfogat növekedéséhez a megnövekedett térfogat pedig egyre bonyolultabb képességek kialakulására adott lehetőséget. Nemhiába, az antropológia az emberi evolúciót a koponya illetve agytérfogat növekedésével vezeti le. Ez a fejlődési spirál valami ahhoz hasonló, mint korunk közgazdászati gondolkodásában a növekedési kényszer. Csupán az a kérdés marad nyitott, hogy meddig lehet folytatni a növekedést, mikor fog az így felfújt buborék kipukkadni.
Az ember esetében a buborék nem pukkadt ki, legalábbis nem tudunk róla. Inkább arról beszélhetünk, hogy a buborék optimális méretét nem lépte át csupán tartalma változott. Az viszont tény, hogy az emberi faj a társadalmi és civilizációs - technikai fejlődés során számos eredeti és elementáris képességét elveszítette egyszerűen, azért mert ezeket már nem használta és kialudtak. Jó példa erre a tűzgyújtás tudománya. A természeti népek ma is képesek a barlanglakó ősember módszereivel tüzet csiholni míg a ”modern” ember már korszerű eszközeivel is kínosan. Azt pontosan tudjuk, hogy a nem használt szervek elsatnyulnak. Ugyanez vonatkozhat a képességekre és a tudásra is. Ebből adódhat az az értetlenség, amivel a piramisok vagy más annál is régebbi gigantikus építményeket vagy más emberi teljesítményt szemlélünk. Minden generáció sajátmagából indul ki és ezért nehéz megérteni a korábbi korok szellemét és teljesítményeit. A Stonehenge titka ennek illusztris példája. Az ógörög Diodórosz kora szellemének megfelelően a távoli szigeten álló gigantikus alkotást Apollón templomaként írja le. Ez után a középkortól napjainkig szinte minden szerző vagy kutató a saját korának megfelelő érdeklődés és szemléletnek megfelelően magyarázta az építmény rendeltetését. Így lett druida kultuszhely, naptemplom, áldozati hely, naptár, gyógyító zarándokhely, temetkezési hely stb. A hely kutatói az idők folyamán számtalan javaslattal álltak elő. Tény, hogy ezek mind spekulációk maradnak addig, amíg nem ismerjük a korabeli társadalom szellemét. Ahogy az is rejtély marad, hogy a kőkorszaki építők hogyan szállítottak több száz tonnás monolitokat 250 km távolságból. (Várkonyi szerint Stonehenge egyes kövei Afrikából származnak, ami még inkább megbonyolítja a rejtélyt) A mondavilág nem hagyhatta ki, hogy a kövek szállítását ne magyarázza mitikus jelenségként ergo odarepültek netán földönkívüli civilizáció szállította oda. Ha elfogadjuk, a földönkívüliek beavatkozását, felmerül a kérdés, hogy egy igen, magas technikai szinten lévő kozmikus eredetű civilizáció miért épít kőkori monolit építményt? Ez egyszerűen értelmetlen és egyben logikátlan is. A magyarázat annál is értelmetlenebb, mert a monolit építkezés i.e. 3000 – 2000 évvel a kór divatjához tartozott és földünk számos pontján, egymástól látszólag függetlenül fellelhetőek. Nehéz elhinni, hogy a földet látogató űrlényeknek ez lett volna a mániája.
A paleoasztronautika egyik legabszurdabb állítása, hogy az ember ősei keveredhettek űrlényekkel, létrehozva a modern embert illetve, hogy a tudás és tudatosságra való hajlam nem eredendő emberi adottság, hanem magasabb rendű űrlények hozzájárulásaként jött létre. Amellett, hogy ez a feltételezés a szekularizált világszemlélet tipikus példája az is megállapítható, hogy áltudományos érveket felhasználva tulajdonképpen hitet alapít és hirdet, mely lényegében csak abban különbözik a vallásos hittől, hogy nem tartalmaz sem erkölcsöt sem megváltást. Tehát a felhozott érvek közismertek. Számos olyan mitológiai emlék létezik, melyeket némi fantáziával lehet úgy értelmezni, hogy az ember égi jövevényekkel párosodott majd a jövevény vagy jövevények égi otthonukba távoztak. Ennek a fantasztikus biológiai keveredésnek a lehetőségét lelkes biológusok is megerősítették azzal a magyarázattal, hogy a természet általános biológiai formákat állít, elő melyek lehetnek hasonló kialakulási körülmények között lehetnek hasonlóak. Ezzel egyet lehet érteni. De mi a valószínűsége annak, hogy egy pár száz vagy ezer fényévnyi távolságban levő bolygón létrejött értelmes lény emberszabású? És ha mégis emberszabású mi a valószínűsége annak, hogy örökletes tulajdonságait az emberhez hasonlóan adja át? És ha abszurd folytán mindez stimmel mi a valószínűsége annak, hogy a földi emberrel biológiailag illetve genetikailag kompatibilis. Ha ezeket a zavaró kérdéseket nem tesszük fel a feltételezés izgalmas és talán hihető is. De ezeket a kérdéseket minden képen fel kell tenni és így az űrlények és az ember közti keveredésnek a lehetősége mérhetetlenül meseszerűvé, a hit világába távolodik. A roppant fejlett és értelmes űrlények és a primitív ember biológiai keveredéséhez olyan bonyolult feltételrendszerre lett volna szükség, hogy sokkal kézenfekvőbb elfogadni, hogy az ember fejlődése során megszerezte mindazokat a tulajdonságokat és képességeket melyeket ma nehéz valamilyen magasabb rendű külső beavatkozás nélkül elképzelni. Ergo úgy is lehet fogalmazni, hogy ez a feltevés logikailag az isten hitnél is naivabb.

A dilemma első sorban a megalitok építése körül alakult ki. Stonehenge, piramisok, stb. melyeket a mai, modern technikával is problematikus lenne megalkotni. Ezeket és más hasonló nehezen értelmezhető alkotásokat, lásd Nazca rajzok, állítólag magas technikával rendelkező földönkívüliek követték el. Felmerül a kérdés, hogy fejlett űrtechnológiával rendelkező kultúrának mi szüksége lehet tipikusan kőkorszaki kultikus alkotásokra? Erre a kérdésre bizonyára ugyan olyan nehéz válaszolni, mint arra, hogy a kőkorszaki ember miként tudott több száz tonnás köveket mozgatni. Logikai szempontból mégis sokkal kézenfekvőbb elfogadni, hogy a kőkori társadalmak rendelkeztek olyan, bar mai szemmel kezdetleges de hatekony technikai tudással, amely az évezredek során feledesbe merult és mivel nem ismerjük a kor szellemét és társadalmát, ezeket a technikákat sem lehet rekonstruálni. Tény, hogy a megalít építkezés korszaka nem csak Angliában vagy Egyiptomban, hanem világszerte föllelhető az viszont elég képtelen ötlet lenne, hogy egy űrtársadalom képviselői a földgolyó számos pontján kőkori megalít kultúra építésében lettek voltak érdekeltek. Annál is inkább mivel az egyetemes emberi kultúra analógiáiból kiindulva ezek nagy valószínűséggel kultikus építmények. Természetszerűen adódik a kérdés, hogy mi szüksége lehet egy távoli galaxisból származó igen magas technikai kultúrával rendelkező társadalomnak kultikus helyekre, amikor a jóval alacsonyabb fejlettségű mai emberiség nagy részének ilyenekre már nincs szüksége. Az intergalaktikus turisták feltételezett látogatásaival más problémák is vannak. Mai tudásunk szerint a lehetséges lakott bolygók, bár sok lehet, olyan messze vannak, hogy a fény sebessége mellett is egy oda vissza út akár egy emberöltőt is felölelhet. Ilyen feltételek mellett egy ilyen utazásnak csak akkor lehet értelme, ha egy arra képes és alkalmas populáció valamilyen okból honfoglalásra kényszerül. Ebben az esetben a galaktikus látogatók közismerten feltételezett sejtelmes óvatossága teljesen értelmetlen mivel rendelkeznek azokkal a technikai feltételekkel, amelyekkel birtokba vehetik a bolygónkat.